A fito-ösztrogének megvédik a nőket a civilizációs betegségektől

A hormonszint rendszeres változása teszi lehetővé a nők számára a fogamzást és a magzat kihordását. Emellett ezeknek a hormonoknak más, ugyancsak fontos hatásai is vannak a nők életére és egészségére. Némi túlzással állíthatjuk, hogy a szabályosan működő petefészek termékeny korban megvédei a nőket bizonyos civilizációs betegségektől. Annál nagyobb gondot jelent viszont, hogy a hormontermelés megszűnésével, tehát a menopauza kor, a természet, azaz a a hormok megszűnnek gondoskodni a nőkről.

A fito-ösztrogének olyan növényi vegyületek, amelyek hasonlítanak a szervezetünk által termelt ösztrogénhez, és pozitív hatással lehetnek a hormonális egyensúly fenntartására és a tünetek enyhítésére a menopauza idején. Ezen vegyületek rendkívül fontosak lehetnek a nők egészségének megőrzése szempontjából a klimax idején, hiszen segíthetnek megelőzni vagy enyhíteni a kellemetlen tüneteket, így növelve az életminőséget és a jólétet ebben az életszakaszban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk, hogyan működnek a fito-ösztrogének, milyen hatásokkal rendelkeznek a nők szervezetében, valamint mely növények és ételek tartalmazzák ezeket a jótékony vegyületeket. Ismerjük meg együtt a fito-ösztrogének csodálatos világát, és szerezhetünk hasznos információkat arról, hogyan segíthetjük a saját egészségünket és jólétünket a menopauza idején!

Mire a szolgálnak az ösztrogének, azaz a női nemi hormonok?
Az ösztrogének teszik lehetővé a fogamzást. És épp ezen hormonok aktivitásának megszűnésével hozható összefüggésbe tudományos ismereteink szerint az, hogy a változó korban a nőket hőhullámok, elgyengülések, fokozott izzadás, ismétlődő rosszullétek, fejfájás, emésztési problémák, álmatlanság gyötrik. Ezekenek a panaszoknak a skálája a felsoroltaknál sokkal szélesebb, amiről az 50 és 55 év közötti asszonyok tudnának beszámolni. S bár ezek a panaszok egy idő után megszűnnek, felváltja őket valami ennél is rosszabb. Lassan kialakuló, kezdetben tünetmentes kórok ezek. A csonttömeg csökkenéséről, csontritkulásról, majd az ezt követő, lassan kialakuló érelmeszesedésről van szó. Bizonyított tény, hogy a változás koráig, összehasonlítva a velük egyidős férfiakkal, a nők sokkal kevésbé vannak kitéve a szív- és érrendszeri betegeségek kialakulásának veszélyének. A klimax idejében azonban ezen veszélyeztetettség tekintetében utolérik, sőt megelőzik férfi társaikat. A művi úton előállított ösztrogénekkel való kezelés azonban másfajta súlyos egészségügyi kockázattal jár.

Mit szól ehhez a tudomány?
Korszerű megoldási lehetőséget kínál a hiányzó női nemi hormonok gyógyszerek segítségével való pótlása a változás korának idején. A szintetikus ösztrogén készítményeknek tabletta, illetve tapasz formájában törétnő bejuttatása a szervezetbe valóban csökkentette az infarktus előfordulásának arányát a problematikus korban levő nőknél, javult a vér koleszterin szintje, valamint csökkent azon csonttörések száma, melyek a csontritkulás következményei voltak. Csakhogy... Ahogy az már a korszerű gyógyászatban lenni szokott, mindennek van rossz oldala, mellékhatása is. Éppen azoknak a nőknek az esetében, akiknél a saját hormontermelés megszűntekor ezeket szintetikus ösztrogénekkel pótolták, néhány év eltetlte után valamennyivel nagyobb számban fordult elő a méhrák. Ezeknek a szintetikus anyagoknak a kóros sejtburjánzásra gyakorolt hatása azóta is vita tárgyát képezi. Ezért a tudósok új javaslattal álltak elő: művi uton előállított ösztogénekhez adjunk ugyancsak művi úton nyert gesztagéneket.

S mi történt?
Csökkent a méhrák előfodulása, viszont megnőtt a mellrák kialaulásának kockázata. Az utóbbi években kezd bizonyítást nyerni az, amit az orvosok már régóta tudnak. A művi úton létrehozott ösztrogének növelik az értrombózis, azaz az ér elzáródásának veszélyét. Vénaembólia esetén a vérrög leoldódhat a vénákból, s a szív jobb pitvarába és kamrájába kerül, innen pedig tovább a tüdőartériákba, amelyiket emiatt eldugulhatnak, s kialakul a tüdőembólia. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy az USA-ban a kórházban bekövetkezett elhaláléozások leggyakoribb oka éppen a tüdőembólisa volt.

Mi tehát a megoldás?
Tudjuk, hogy a nőknek problémáik vannak a változó korban. S mi ezeket képesek vagyunk orvosolni. A segítségnek ez a módja a hormok adagolása jelentősen csökkenti az infarktus és az agyvérzés veszélyét, valamint korlátozza a csontritkulást. A másik oldalon viszont a nők egy kis részénél a hormontabletták szedése növeli a méh-mellrák veszélyét, nem is szólva a trombózis és az embólia kockázatáról. A rák kockázatára vonakozó felmérések közzétételét követően hozták nyilvánosságra az úgynevezett epidemiológiai kutatás eredményét, mely összehasonlítja bizonyos betegségek előfordulását a világ különböző részein és egyben vizsgálja az okokat, hogy például bizonyos országokban miért ritkább az infarktus, mint másutt. És épp egy ilyen kutatás során jöttek rá a tudósok, hogy a 60 évnél idősebb ázsiai nőknél sokkal ritkább a méh-mell- vagy a petefészekrák. S ugyanitt a nők sokkal kisebb számarányban szenvednek szív- és érrendszeri megbetegedésekben. Sőt, azt is megállapították, hogy az ázsiában élő nők nem kűzdenek annyi problémával a klimax idején, mint európai és amerikai kortársai. A tudósok igyekezetek rájönni mindennek az okára, és sikerült is nekik. Az ázsai asszonyok naponta fogyasztanak jelentős mennyiségű szója tartalmú ételt. Egy átlagos japán, indiai, kínai naponta megközelítőleg 20-80 mg genisteint fogyaszt el a szójával. Ugyanebből egy európaira vagy amerikaira mindössze 0-2 mg napi mennyiség jut.

Mi is a genistein?
Olyan izoflavonoid, amely a szójában található. Sok egyéb anyaggal együtt a fitoösztrogének csoportjába tartozik. Amennyiben ismerősenk hangzik a kifejezés, nem tévednek. A fito, azaz növényi és az osztrogén szavak összkapcsolásából keletkezett, és olyan ösztrogénekre utal, amelyek a növényekben vannak jelen. S mint azt már említettük, egy ilyen fitoösztrogén, a genistein a szójában található. Épp ennek köszönhetően az ázsiai nők sokkal könnyebben esnek át a klimaxon és a menopauzán, s eközben jóval kevesebb náluk a rákos megbetegedés. S mindez nemcsak a női szervek rákos megbetegédésére vonatkozik, a kutatási eredmények szerint a szója csökkenti a vastagbélrák, a tüdőrák és a prosztatarák kockázatát is. Tehát akad itt valami a férfiak számára is, legalábbis ázsiában.

Vajon jobbak a fitoösztrogének?
Minthogy azt már az előzőekben említettük, növényi eredetű anyagokról van szó. Ezért struktúráljukat tekintve némileg eltérnek a petefészekben termelődő hormonoktól. A lényeg viszont, hogy minden pozitív hatásuk megegyezik a mesterségesen előállított hormonokéval. Viszont számos kutatási eredmény alapján a fitoösztrogének csökkentik a mellrák, a méhrák és a petefészekrák előfordulásának veszélyét. Mi több, használatukat követően nem mutatták ki értombózis, vagy tüdőembólis nagyobb számban való előfordulását. Tehát nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a japán és a kínai nők egészségesebbek európai társnőiknél.

Hogyan lehet a fitoösztrogénekhez hozzájutni?
Fogyaszthatunk rendszeresen szója termékeket, tofut, vagy főzhetünk vele. Viszont vásárlásnál tudatosítanunk kell, hogy nem minden szállító képes a szóját helyesen szárítani vagy raktározni. És éppen a szójánál nagy a penészgombával való fertőzöttség előfordulásának veszélye, ami ráadásul nem látható. Viszont bizonyos penészfajták, például az Aspergullis flavus meglehetősen veszélyesek. Az aflatoxinról van szó, mely előfordulhat a rossz minőségű szójában. Ez rendszeres fogyasztás esetén májrákot idéhet elő. S ez még csak egy példa.

Vajon létezik biztonságosabb megoldás is?
A válasz igen. Vezető cégek képesek kifogástalan minőségű szójakivonat előállítására garantált izoflavonoid tartalommal. Ezek közé a cégek közé tartozik a finnországi Hankintatukku Oy. A megfelelő készítmény szójaizoflavonoidokat tartalmaz, továbbá vörös lóhere porított kivonatot, szójafehérjét és E-vitamint. Az izoflavonoidok mennyisége 50 mg, azaz megfelel annak a mennyiségnek, amit egy átlagos japán nő fogyaszt egy nap alatt. Tehét ez egy nagyon biztonság és alkalmas természetes készítmény a klimaxos panaszok enyhítésére valamint a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a csontritkulás megelőzőzésére, a menopauza (55 éves és idősebb korban) idején. S mindenezek mellett nem növeli a trombózis és az embólia valamint a mell-, méh- és petefészekrák veszélyét.

Kik tartoznak az oszteoporózis (csontritkulás) által leginkább veszélyeztetett csoportba?
A National Osteopororis Fundation elnevezésű hivatalos amerikai szervezet szerint (1998) azok a nők, akik kora gyermekkorban, vagy bérmikor életük során csonttörést szenvedtek, szenvedélyes dohányosok, és alacsony 50-60 kg körüli a  testsúlyuk. További rizikótényezőnek számít a rendszeres alkohol fogyasztás vagy bizonyos gyógyszerek hosszú ideig taró szedése.

Forrás:
Mudr. Jiri Matuska orvosi cikke
Finclub Magazin 5/2001
Szlovákia